Vöröstó pajtarekonstrukció

Vöröstó a Déli-Bakony lábánál fekvő egyutcás település. A falu különlegessége a stájer-sváb lakosság által, az 1800-as évek harmadára létrehozott településrendszer, amely a mai napig fennmaradt. A vöröstói telkek sajátos szabályok szerint épültek be. Az utcára merőleges, oromzatukkal forduló épületek esetén iker-szomszédságok alakultak ki, ahol az épületpárok nem egymás mellett, hanem egymás mögött találhatók: az egyik épület kertje így balra, a másiké pedig jobbra helyezkedik el. Az elrendezésből adódóan tágasabb telek-elrendezés kialakítására volt lehetőség, mint egy hagyományosan sűrűbb fésűs beépítésű magyar település esetében. A településszerkezet további érdekességét jelentik a telkek végében – az épületekre merőlegesen – elhelyezett nagyméretű pajtaépületek. A telket teljes szélességében lezáró pajták régen összefüggő láncot alkottak, és praktikumuk mellett biztosították a falu, valamint az egyes porták védelmét is. A település egységesen megőrzött jellegéből adódóan teljes belterülete védett, 2004 óta műemléki jelentőségű terület.

A település nem először kerül az egyetem fókuszába. 2002-ben a védetté nyílvánítást megalapozó átfogó érték-felmérés készült az Építészettörténeti Tanszéken, 2010/11-es tanév őszi féléve során pedig Sugár Péter vezetésével a Tanszéki Terv 2 tárgy keretében a hallgatók a terület, a telekrendszer, a lakóházak és a pajták hasznosításának kérdésével foglalkoztak, amelynek eredményeként született egy blog (Go Vöröstó), valamint megrendezésre került egy nyilvános konferencia a helyi lakosok részvételével (Építészfórum). Ezt a sort folytatja a pajtaépületek megmentéséhez szükséges tervezési megbízás.

A tervezés megkezdéséhez először a pályázaton támogatást szerzett épületek felmérési dokumentációját készítettük el. Ennek érdekében a fent említett tanszékek az MMA Építőművészeti tagozatának támogatásával egyhetes felmérőtábort szerveztek, melyben a tanszékek képviselői, illetve DLA hallgatók irányításával 15 hallgató vett részt. A tábor során összesen 12 porta átfogó dokumentációja készült el, a pályázatban résztvevő épületek részletes felmérésével. A helyszíni munka során a hallgatók megtanulták a felmérési alapismereteket, majd csapatokba rendeződve manuálékat készítettek a szóban forgó házakról. A jelentkezők a gyakorlat során megismerkedhettek a műemléki védettségű terület értékeivel, építésmódjával, illetve hagyományos szerkezeteivel.

Az udvart lezáró pajtaépület háromosztatú: a középső harmad jellemzően áthajtós, úgynevezett szekérkapus kialakítású, a szélső mezők kis nyílásokkal tagoltak. Az épületek építőanyaga a közelben fejtett terméskő volt, amit legtöbbször sárba, néha habarcsba raktak. A pajták szélessége még a lakóépületek belméretét is meghaladja, közel 9,5 méter. A hagyományosan nyeregtetős épülettömeg végén a falazatok oromzatot képeznek. A tetőszerkezet ollószáras, derékszelemenes kialakítású. A határfalaknál állást nem találunk, a derékszelemenek a falba kötve támaszkodnak fel. A pajta – a védelem biztosítása mellett – a mezőgazdasági feladatokhoz köthető munkatér volt, illetve fontos tároló funkciót is ellátott.

A korábbi egyetemi tapasztalatok, a felmérőtábor során szerzett friss ismeretek, illetve a tanszékek együttműködése lehetővé tette a pajták egyszerűen és könnyen megvalósítható rehabilitációs terveinek elkészítését a népi építészeti értékek megőrzése mellett. A dokumentáció segítségével a tulajdonosok részt vehettek a Népi Építészeti Program őszi kivitelezési támogatást biztosító pályázatán is.

A Lakóépülettervezési Tanszék emellett önálló alkotóművészeti TDK szekciót is szervezett a témában. Mivel az elnéptelenedő településen mezőgazdasági tevékenységet már csupán kevesen űznek, a pajtaépület így elvesztette korábbi funkcióját. Ezért a beérkező alkotások azokra a kérdésekre keresték a választ, hogy milyen módon igazítható a kortárs igényekhez a kialakult telekstruktúra, illetve hogyan hasznosítható újra a védelmet biztosító pajta. A tervezési feladat érdekességét (és egyben nehézségét is) jelentette, hogy a műemléki környezetben adekvát, hagyományos népi szerkezetek hogyan egyeztethetők össze az új használati módokból fakadó funkcionális igényekkel. A szekcióban végül öt pályamunka versenyzett egymással, amelyek az alábbi blogbejegyzésében (tdk-lako.blogspot.com) érhetők el.