Historikus városi szövet megújítása

A könyv témája Budapest városszerkezeti, városképi szempontból védendő karakterű területein, jellemzően historizáló építészeti stílusban épített (építési intervallum: 1873–1914, azaz megközelítően a dualizmus kora), egységes nag4yvárosi szövetet alkotó, dominánsan lakófunkciójú épületek (társasházak) által lefedett településrészek. A tanulmány javaslatokat fogalmaz meg a fenti épületek beavatkozási lehetőségeit illetően, számba veszi azokat az építészeti-műszaki eszközöket, melyekkel ez a több mint 100 éves épületállomány megújulhat, feltárja a beavatkozások jogi, gazdasági hátterét és a konkrét lehetőségeket városi összefüggésbe helyezi.

Budapest egységes kimagasló építészeti értéket képviselő településrendje, építészeti világa megköveteli értékeinek védelmét, szakszerű karbantartását és fenntartható megőrzését, ami mellett a mai kor elvárásainak megfelelő életkörülményeket kell biztosítani a település közösségei számára. Budapest esetében fel kell tárni azokat az alapvető értékeket, melyek egyediségük mellett település-szinten is összefüggő, rendszert képviselő, városi szövetben megjelenő páratlan történeti együttest formálnak. Minden beavatkozás, átalakítás, a változó kor követelményének megfelelő váltás új helyzetet teremt, átértelmezi a már meglévő rendszert. A jövő számára csak akkor biztosítható értékeink védelme, ha azok megőrzése mellett fővárosi szinten rendezett, a kor elvárásainak megfelelő korszerűsítés, állagvédelem, karbantartás oldható meg.

A munkát Budapest Főváros Önkormányzata rendelte meg, s – a közbeszerzési eljárás nyerteseként – a BME Lakóépülettervezési Tanszéke készítette el, egyetemi kollégák és külső szakértők bevonásával, több érintett szakág munkájának összehangolásával, kiemelt szempontnak tekintve az értékvédelmet és az ésszerűséget.

E munka egyik célja a döntéshozók segítése azzal, hogy bemutatja a prioritásként kezelendő értékeket, emellett megoldási javaslattal szolgáljon a napi elvárások és követelmények teljesítésére. A dokumentáció az aktuális műszaki javaslatokon túl azokra a ma kihasználatlan, újszerű építészeti lehetőségekre is felhívja a figyelmet, melyeket ezek a történeti értékek magukban hordoznak. Csak együttes mérlegeléssel adható meg a legalkalmasabb, leggazdaságosabb, a jövő próbáját is kiálló megoldás.

Budapest historizáló városszövete egyedülálló Európában, elsősorban kiterjedtsége okán, de az egységes utcaképek, az egyedi épületek építészeti minősége, esetenként elegáns lakásai, lépcsőházai, udvarai is különös értéket hordoznak. Az épületállomány azonban sok szempontból elavult: energetikailag – a jelenlegi szabályozás szerint – kedvezőtlen besorolású, az udvari lakások rosszul benapozottak és megvilágítottak, kevés a zöldfelület, sok esetben alulhasznosított a pince és a tetőtér, a szerkezeti elemek avult állagúak. Az épületek részleges átalakításai jellemzően a pillanatnyi szükségleteket szolgálták, a megújítás a legritkább esetben történhetett egységes koncepció alapján. Épületeinket megközelítőleg 100 éves időtartamra tervezzük, így fontos annak a kérdésnek a megválaszolása, érdemes-e ezeket az épületeket felújítani, vagy helyettük a mai kor igényeinek megfelelő házakat kell-e építeni.

Magyarországnak épen maradt építészeti értékei közül Budapest századfordulós városszövete kiemelt jelentőséggel bír. E szövet értéke éppen nem az egyedi házak építészeti jelentőségében rejlik (a historizáló házakat sok esetben átlagos építészek tervezték), hanem maga az együttes egyedülálló: egy egységes, mégis változatos építészeti összkép jött létre. Ha egy-egy elem eltűnik a rendszerből (lebontanak egy házat), a szövet feslik fel, gyengül az összetartó erő. A régi épületek egyszerű falas szerkezetei rugalmatlanok, erősen meghatározzák a funkciók alaprajzi elrendezési lehetőségeit. Mégis a létrejött terek folyamatosan ki tudták szolgálni a változó igényeket, funkcionális váltásokat, s jól láthatóan a mai, korszerű elvárásainknak is megfelelnek. A korábban említett avult tulajdonságok azonban beavatkozást igényelnek.

A hasonló nagyságrendű panelos technológiájú épületek felújítása jól meghatározott keretek között, folyamatosan működik, a műszaki paraméterek kidolgozottak, jól beárazhatóak, a korábbi felújítások tapasztalatai beépülnek a következőkbe. A historikus épületek beavatkozási lehetőségei bonyolultabbak: szerkezeti rendszerük, egyedi alaprajzi struktúrájuk, díszítettségük egyedi megoldásokat igényelnek, mindemellett azonban meghatározhatóak azok az alapelvek és konkrét javaslatok, melyek a legtöbb esetben pozitív elmozdulást eredményeznek.
A tanulmány ezeket a beavatkozásokat gyűjti össze hármas felosztásban: a jogi-gazdasági lehetőségek mellett a városrendezési és építészeti megoldásokat veszi számba. Az anyag kettős céllal készült: egyrészt a főváros számára nyújt háttéranyagot, másrészt olyan felhasználókat (főépítészek, hatósági szakemberek, társasházak, lakók) céloz meg, akik kézikönyvként tudják használni a különböző javaslatokat. Ezért a felelősség is nagy: a szerzők nem utópiákat gyártottak, hanem kipróbált, ellenőrzött megoldásokat mutatnak be. A racionalitás mellett azonban cél volt, hogy a konkrét gazdasági-műszaki javaslatok egy tágabb spektrumú Budapest vízióba illeszkedjenek bele. Ennek lényege, hogy a város – egyetemes értékeinek megőrzése mellett – élhető közeget kínáljon lakói számára.